Tsuke: Egyedüli kőnek az ellenfél köve mellé helyezése. egybefűzés. Rossz támadási stratégia, lépéshátrányból indul, hiszen az ellenfél köve már “ott volt”, és általában a vége az, hogy az ellenfél erősebb csoportot hoz létre a tsuke környékén, hiszen a tsuke az ellenfelet válaszlépésre készteti. Az általános válasz a tsuke-ra a hane (átlós lépés az ellenfél kövének szomszédos oldalára).
Egy go játszma olyan, mint az élet. A tapasztalataival, hibáival, nagy lépéseivel, veszteségeivel együtt. Mindnyájan lejátsszuk saját nyitó- közép- és végjátékainkat… A problémát sokszor a szabadság jelenti. Nem a hiánya, hanem a megléte. Ezért nehéz gozni, és sokszor ezért nehéz élni - nagy szabadsági fokú rendszerben nehéz jósolni, nehés jó döntéseket hozni, és a legnehezebb talán újítani, újulni és kezdeményezni; talán ezért élik sokan az életüket egy sakkjátszmához hasonlóan, minél több keret közé szorítva, és közben folyton panaszkodva, hogy nem szabadok.
Aztán ott vannak a sémák, tradíciók, kitaposott ösvények, fuseki, joseki, amit eleinte úgy megvetünk, hiszen azt hisszük a szabadság minden bevett szokás, rögzített séma komplementere. Idővel persze rádöbben az ember, hogy nem is olyan hülyeség amit már előttünk valaki kitalált, vagy azért, mert véres verejtékkel ugyanarra jutunk, vagy intuícióval, ésszel, érzéssel rájövünk. A legtöbb go játékos előbb-utóbb azon kapja magát, hogy önkéntelenül is joseki és fuseki sorozatokat lép, nem kötöttségből, hanem szabadságból. Mert ez jön. Mert úgy jó, úgy érdemes. Mi más lenne a szabadság, mint bárminek a nyugodt szívvel való választása? Miért lenne bárminek a megtagadása, vagy bármihez ragaszkodás szabadság? Miért ragaszkodna bárki is akár magához a szabadsághoz?
Design by Simon Fletcher. Powered by Tumblr.
© Copyright 2010
