Morning view from our window (Taken with instagram)
Morning view from our window (Taken with instagram)
Be the samurai you used to admire when you were a kid
Samurais are cool, but why? Is it that they wield sharp swords? No, it’s because they act cool. They act cool-headed, professional. They decide in the fraction of a second and they always get through their ways. They are zen warriors.
Now, I want this behaviour from all of my developers and team leads. Especially team leads as they show the way to others.
I want them to be like this:
Not this:
This should be easy, (really) yet somehow it poses a problem for many people. They seem to lack self-confidence and they feel they are not good enough. Well for some this might be true but most of them are good enough. Or would be. And this is the difference, this is the final step they need to take. They need to let go of fears, doubts and just do it (not a Nike ad, I swear). Hesitation kills the game. Make a bold, professionally based decision and go with it. Be the owner of your project right from the start to the end. Learn to decide and lower your reliance on others. Use your authority. That’s why you are here.
Escape the feature hell
What is feature hell and how to escape it? Have you ever been on a project that just never seemed to get done because tons of features were planned (and added as the project went)? Well,…
My new office (Taken with instagram)
Company flashmob (Taken with instagram)
Taken with instagram
Taken with instagram
A fair criticism
Tsuke
Tsuke: Egyedüli kőnek az ellenfél köve mellé helyezése. egybefűzés. Rossz támadási stratégia, lépéshátrányból indul, hiszen az ellenfél köve már “ott volt”, és általában a vége az, hogy az ellenfél erősebb csoportot hoz létre a tsuke környékén, hiszen a tsuke az ellenfelet válaszlépésre készteti. Az általános válasz a tsuke-ra a hane (átlós lépés az ellenfél kövének szomszédos oldalára).
Egy go játszma olyan, mint az élet. A tapasztalataival, hibáival, nagy lépéseivel, veszteségeivel együtt. Mindnyájan lejátsszuk saját nyitó- közép- és végjátékainkat… A problémát sokszor a szabadság jelenti. Nem a hiánya, hanem a megléte. Ezért nehéz gozni, és sokszor ezért nehéz élni - nagy szabadsági fokú rendszerben nehéz jósolni, nehés jó döntéseket hozni, és a legnehezebb talán újítani, újulni és kezdeményezni; talán ezért élik sokan az életüket egy sakkjátszmához hasonlóan, minél több keret közé szorítva, és közben folyton panaszkodva, hogy nem szabadok.
Aztán ott vannak a sémák, tradíciók, kitaposott ösvények, fuseki, joseki, amit eleinte úgy megvetünk, hiszen azt hisszük a szabadság minden bevett szokás, rögzített séma komplementere. Idővel persze rádöbben az ember, hogy nem is olyan hülyeség amit már előttünk valaki kitalált, vagy azért, mert véres verejtékkel ugyanarra jutunk, vagy intuícióval, ésszel, érzéssel rájövünk. A legtöbb go játékos előbb-utóbb azon kapja magát, hogy önkéntelenül is joseki és fuseki sorozatokat lép, nem kötöttségből, hanem szabadságból. Mert ez jön. Mert úgy jó, úgy érdemes. Mi más lenne a szabadság, mint bárminek a nyugodt szívvel való választása? Miért lenne bárminek a megtagadása, vagy bármihez ragaszkodás szabadság? Miért ragaszkodna bárki is akár magához a szabadsághoz?
